A GONDVISELÉS HÁZA jelenleg időseket,
demenciával küzdőket ellátó szakosított ellátást nyújtó bentlakásos intézmény, amely egy volt iskolaépület egyik
szárnyában került kialakításra.
Egyházi intézményként a Szombathelyi Egyházmegye fenntartásában működünk. Lakóinkat zömmel háromszemélyes
szobákban tudjuk elhelyezni. Minden szobához WC és akadálymentesített tusoló tartozik. Közösségi térként
ebédlő, kápolna és folyosói közösségi rész TV-vel, valamint egy kertkapcsolatos terasz is rendelkezésre áll.
Lakóink számára naponta szervezünk foglalkoztatást és/vagy lelki programot, lehetőség szerint szentmise hallgatását is.
Lakóink nem csupán ellátottak, fontos segítséget nyújtanak számunkra a környezetünk szebbé tételében, és komoly
imaszolgálatukkal. Számunkra pedig fontos, hogy hittel, reménnyel és szeretettel az utolsó pillanatig mellettük álljunk.
Fejlesztés előtt állunk. Az iskolaépület további részein HOSPICE Ház, nyugdíjas klub, házi segítségnyújtás, nyugdíjas
otthonház, rehabilitációs részleg (fizikoterápia, hidroterápia) valamint egy kikapcsolódásra, kellemes időtöltésre
alkalmas park kialakítását tervezzük.
Amennyiben Önnek vagy a családjában valakinek szüksége lenne
szolgáltatásainkra, keressen fel bennünket bizalommal.
Őszinte tisztelettel:
Dr. Marx Gyuláné
Intézményvezető
Az intézményről:
1993-ban a Notre Dame Női Kanonok- és Tanítórend alapította intézményünket Miasszonyunk Időskorúak Otthonaként.
2016-ban költöztünk a jelenlegi helyünkre, új fenntartóval (KOSZISZ) először telephelyként, majd a Szombathelyi
Egyházmegye fenntartásába kerültünk és új néven folytattuk a munkánkat. Eddigi működésünkről részletesen
a Hitvallásunk
/ Intézetünk története menü alatt olvashat.
0
ellátott vette igénybe szolgáltatásainkat |
876 férőhelyünk száma |
12 év tapasztalat áll mögöttünk |
Uzsalyné Pécsi Rita előadások Csapatjátékok Csepregi Tamás kollégánk vezetésével Beszélgetés Filmnézés (Kvartett) Kirándulás Ínycsiklandozó, római pizzasütés Zsugyel Kornél evangélikus lelkész segítségével |
Az adományozóként jól ismert zrt. helyi üzemétől 100 ezer forint értékű mikulásajándékot kapott a Gondviselés Háza Idősotthon - az igényeiket kitudakolva asztalokat vásároltak az 54 lakót ellátó intézmény számára.
Minden segítség jól jön otthonunknak, szerencsénkre léteznek jólelkű emberek, karitatív közösségek, társaságok akik időnként támogatnak bennünket - kommentálta a nagylelkű gesztust dr. Marx Gyuláné intézményvezető, külön kiemelve, hogy a cég, nem akar úgymond "kérkedni" az ajándékkal, azt önzetlenül, a segítés öröméért tették.
Az adomány átadására az idősotthon mikulásünnepsége keretében került sor. A hagyományoknak megfelelően minden dolgozó fehérbojtú piros sipkát húzott a fejére, a klasszikus mikulás-köntöst Horváth Gyuláné Ildikó öltötte fel, a krampuszok szerepében Szakál Alexandra és Sebestyénné Németh Nelli cipelte az ajándékokkal teli "puttonyt. Illyés-Pálos Andrea nyakába akasztotta a gitárját, s kíséretében az egész csapat énekszóval járta végig az otthon össze szobáját és minden lakót megajándékoztak.
Az idei mikulásünnep a szokásosnál is vidámabbra sikeredett, a Deák-technikum ápoló-gondozó szakos végzős tanulói a duális képzés keretében ugyanis éppen az intézményben tartózkodtak, s ők is az alkalomhoz illő - krampusz, rénszarvas, kismikulás- fejdíszben pompáztak. Idősotthonunkban az egész advent egy nagy szeretetünnep, sok lelkigyakorlattal, a kápolnában József atya jóvoltából szívhez szóló liturgia keretében mi is meggyújtjuk az adventi koszorún a gyertyákat, s nagyon készülünk rá, hogy ellátogat hozzánk Székely János püspökúr. Kicsit korábban, mint szenteste, már 22-én délelőtt feldíszítjük a karácsonyfánkat, minden lakónk kivétel nélkül felrak egy díszt a fára, délután pedig szokás szerint öregjeink adnak ünnepi műsort - sorolta a karácsonyi programjaikat dr. Marx Gyuláné, elárulva, hogy az idős emberek akkor is kapnak majd ajándékot - hogy mit, az hadd legyen meglepetés...Minden valószínűség szerint legnagyobb karácsonyi ajándékukat kapták meg csütörtökön a Gondviselés Háza Idősotthon lakói: a délelőtti szentmisét dr. Székely János megyéspüspök celebrálta.
Jövő nyáron lesz öt éve, hogy a volt Pais-iskola épületében működő intézmény fenntartását a Szombathelyi Egyházmegye vette át. Főpásztora, dr. Székely János püspök személyesen kívánta biztosítani az otthon gondozottjait, hogy közösségük számára ugyanolyan fontosak, mint a családnak a köztük élő idős hozzátartozók. Bár évközben máskor is le-leutazik Zalaegerszegre és megkérdi, jól megy-e a soruk, ezúttal karácsony közeledtével ajándékot is vitt az öregeknek és a róluk gondoskodó dolgozóknak.
A Rákos József diakónus segédletével celebrált ünnepi szentmisén ismeretlen költő "Mindig csak adni" című versét idézve a "jó öreg kút" példáján az önzetlen segítés, az áldás és a szeretet fontosságát hangsúlyozta: "A jó öreg kút csendesen ontja vízét/ így telik minden napja./ Áldott élet ez, fontolgatom:/ csak adni teljes életemben./ Mindig csak adni?/ Ez terhet is jelenthet!/ Jó kút, nem érzed ezt a terhet?/ Belenézek, tükre rám ragyog,/ de hiszen a forrás nem én vagyok!/ Árad belém, csak továbbadom. Vidáman, csendben és szabadon./ Hadd éljek ilyen kút-életet,/ Osszak áldást és sok-sok szeretetet!/ Nem az enyém, Krisztustól kapom,/ Egyszerűen csak továbbadom." A feladatunk, hívta fel a püspökatya a hallgatóság figyelmét, hogy továbbadjuk azt a sok szeretetet, csodát, amivel Krisztus, mint bővizű forrás feltöltötte a lelkünket, az élményt, amiben részünk volt, a tanítást, a sok szépet amit szüleinktől kaptunk. Karácsonykor hajlamosak vagyunk elveszni a külsőségek megteremtése, a talmi csillogás, az ajándékok beszerzése és más kevésbé fontos dolgok bűvöletében, s elfeledkezünk a legfontosabbról, a gyermekről, a megszületett megváltóról, akiről az ünnepnek szólnia kellene. Mint az anya, aki a vendégfogadásra készülődés lázában égve a nagymama gondjaira bízta az újszülöttjét, aztán "az ünneplés" közepette "elfelejtett" érte menni. Nyissuk ki a szívünket, - kérte a főpásztor - engedjük be a békességet, legyenek csendes perceink, óráink az ünnepnapjainkban, engedjük, hogy Isten jósága, szeretete, feltöltse a szívünket, megérintse a lelküket. Azok tudják befogadni a karácsony fényét, akik kinyitják előtte a szívüket, az életüket, ne feledjük: arra születtünk, hogy szeressünk, hogy adjunk. A püspök atya több kedves történet is megosztott a meghatódott hallgatósággal, például a lelkészről, aki a Bibliából olvasott fel haldokló ateista barátjának, az idős asszonyról, aki földi léte végére érve gyóntatója elé tárta az egész életét, a kisfiúról, aki édesapjával karácsony előtti éjszakán titokban, "mint az angyalok", saját kezűleg hasogatott tűzifát hordott egy szegény özvegyasszony kunyhójához.
A rendhagyó misén nem a hívek vonultak fel a szentáldozáshoz, hanem a püspökatya helybe vitte a kerekesszékben ülő, s a nehezen mozgó idős emberekhez az oltáriszentséget, az ágyban fekvő betegek pedig a szobájukban kapták meg az áldást. Az ajándékozás sem maradt el: a gondozottak és a gondozók a nap emlékezetére karácsonyi szentképet kaptak az egyházmegye főpásztorától, aki viszont az otthon dolgozói által készített angyalkás díszekkel ékesítheti majd a fenyőfáját.
A szentmise után kötetlen beszélgetésre is jutott idő. Szóba került például az 2022-es népszámlálás egyik megállapítása, mely szerint hazánkban gyengülni látszik a vallásosság. Számunkra viszont ugyanolyan érdekes, hogy az országban Zala és Vas vármegyében a legmagasabb (49-, és 48 százalék) a katolikusok aránya. Az összes keresztények aránya Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyében a legmagasabb (59 százalék), ezután következik Vas (57 százalék) majd Zala (53 százalék).
A magukat kereszténynek vallók aránya Budapesten, valamit Békés és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a legkisebb, a nagyvárosokban szerényebb a vallásosok tábora, mint vidéken - ebben a püspökatya szerint szerepe lehet a vidéki ember bölcsességének, természet közeli életének, közösségibb gondolkodásának. Vas és Zala esetében a keresztény vallás erejét erősítette, hogy annak idején a török megszállók nem romboltak annyit a hiten. A kiemelkedő vallásosságban szerepet játszhat az is, hogy Zala vármegyében szegényebbek az emberek, s számukra éltetőbb a hit, a vasiak gazdagabbak, de szókimondóbbak és bátrabbak is, nem félnek vállalni a meggyőződésüket.
Mindenesetre a kereszténységnek önvizsgálatra, megújulásra van szüksége. Kellenek a hiteles lelkipásztorok, egyházi vezetők, a szegények és a rászorulók sokkal odaadóbb, nagylelkűbb megsegítése - summázta véleményét az egyházmegye főpásztora. Mint példázta: az Északi-tengeren hatalmas jéghegyek gyakran erős széllel szemben is úsznak - a jéghegyek nagyobb része ugyanis a tengerben van. Nekünk, keresztényeknek muszáj megtanulni a széllel szemben is úszni, s ezt akkor tudjuk megtenni, ha életünknek, vallásunknak mélysége is van.